Hirtelen felindulásom van!
Hogy itt mindenki úgy jön-megy, mintha legalábbis csak napi löncsre ugrana egy patinás étterembe!
Bíróságra be, majd onnan pár óra múlva, ki, - zágsón, elhúzódott az ebédszünet! - mindezt nagy csinnadrattával körítve.
De legalább ne heccelnének!
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Ha a média valamit elkezd sulykolni, amiben kínálnak számunkra valamit, azt az ember, előbb-utóbb hajlamos ígéretesnek tekinteni.
Egyebek mellett, mostanság a közmunka-program is ilyen, amit mi, egyre lázasabb, hajmeredt elmével gályázók, igazán csak üdvözölhetünk, hűs permetű elégtétel ez azokkal szemben, akik otthon, párnák közt várják a sült galambot.
Persze igazságtalanság általánosítani, pontosan tudom, csak egy részük önkéntes galambász, jócskán akadnak, kik boldogan térnének vissza saját státuszukba, ahonnan repültek.
Egy, a kancsalul festett ábrándok sorából...
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Rá tudsz jönni, alább felsoroltak, mely intézményben találhatóak meg együttesen?
- Helyben kialakított bolt.
- 10 ezer kötetes könyvtár.
- Kilenc (!) sportpálya és tornaterem.
- Színházterem.
- A szakkörök tartására alkalmas melléképületek (fazekas kör, festészet, sakk szakkör, számítástechnika szakkör, zeneszakkör, életvezetési szakkör, ahol főzőcskézni lehet).
- Tanterem és ökumenikus imaterem.
- Egészségügyi blokk.
- Változatos étrend.
- Minden szobában televízió.
- Padlófűtés.
????
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Inkább lennék úrhatnám, de most dühödten sírhatnék vagyok!
Levelezőkémbe olykor érdekes kis üzeneteket kapok, a legkülönbözőbb műfajokból, ma egy tragikomédia félét, amit ügyes kezek éppenséggel egy szavazási listában gondoltak realizálni:
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Kaddisah (márc.6.)
A második csilingelés az ajtó becsukódását jelezte, mint felszerelése óta mindig.
Megérkezett hát az utolsó vendég is a kávézóba. Különleges reggel volt esti hangulattal.
- Jó reggelt! - köszönt az utolsó vendég.
- Jó reggelt! - hangzott a viszontválasz .
A felszolgáló mosolygott, kezet nyújtott, de nem mutatkozott be, mint a meghívottak közül senki sem tette.
Az ajtóhoz lépett, s az eleddig Nyitva táblát, a sokkal szomorúbb Zárva oldalára fordította.
A megjelenés kötelező! - állt a minden vendég előtt heverő meghívón.
Teljes anonimitás! Kéretik ezt tiszteletben tartani - sorolta a tudnivalókat az ízlésesen összeállított színes kartonlap.
Odakint hópihe csillagocskák fogócskáztak a fagyos decemberi szélben. Bent kellemes meleg, a kávé és sütemény orrot, lelket egyaránt csiklandozó illatvarázslata lengte be az amúgy komor hangulatot.
Az ismeretlen ismerősök találkája egy adott napon, egy adott időben, hosszú szervezés eredményeképp jöhetett csak létre.
A felszolgáló lekapcsolta a lámpákat. A gyertyák fényjátékai árnyjátékokat varázsoltak a kávézó falára, karikatúraként ábrázolva minden meghívott jelenlévőt.
A felszolgáló behozta a borítékokat.
Egyenként kiosztotta a meghívott vendégeknek, akik pontosan tudták, hogy saját jóslatukat rejti a fehér boríték, amibe hónapokkal korábban helyezték elképzeléseiket a mai nap kimenetelét illetőleg.
A kávézó ablakából elinduló gyertyalángtól hajtott fénysugár elindult hosszú útjára a végtelenbe. Csupán az indulási dátuma volt fontos 2012.12.21....
Az idő megállt a kávézó falain belül, míg a decemberi szél továbbra is húzta a talpalávalót a hópihék táncához. A felszolgáló szólásra emelkedett:
– Nos, kedveseim, lássuk hát, ki találta el pontosan mindazt, ami ezután következik! - kezdte, majd kérte az első meghívottat, olvassa fel jóslatát...
Hölgyi (márc.8.)
Az asztalnál ülők, idegesen fészkelődni kezdtek...
Csak az elsőként szólított úr tűnt lazának, hanyag tartásán a hirtelen felkérés sem változtatott, kényelmesen hátradőlve nyúlt a borítékért, ujjai nyugodt mozdulatokkal kezdték felfejteni a ragasztót.
Ki a tököm hívott ide, és kik ezek egyáltalán?! – mérgelődött Ed magában. - Ez a maca, aki itt mindenkit a kedvesének szólít, végül is egész helyes, meg udvarias, de mi köze pont hozzám és képzelgéseimhez?!
Mielőtt előhúzta volna saját jóslatát, jelentőségteljesen felnézett, szokatlan érzés kerítette hatalmába, végre fontosnak érezte magát.
Az asztalok körül csupa elegáns, idegen ember ült, 3 nő és 3 férfi, ő volt a hetedik.
Hehe, pont, mint a gonoszok... - gondolta kajánul. Ha mondjuk tízen lennénk....? Hmm... Hogy imádtam Agatha Christiet...!
Színpadias, eltúlzott mozdulattal rántotta ki a papírt, aztán rámeredt. Nem volt rajta semmi, csak valami rajzféle.
Már bocsánat, - nézett fel zavartan - de ez mégis, mi a fene akar lenni? Ki cserélte fel a borítékokat?!
Az addigi halk nevetgélést, döbbent csend követte...
A Kisasszony rezzenéstelen arccal lépett mellé és a papírosért nyújtotta kezét.
- Mutassa csak, Ed!
A férfi kapkodó mozdulatán - ... és egyáltalán, honnan tudja ez a nő a nevemet?! - látható volt, elszállt minden lezser nyugalma. Mintha csak mielőbb meg akarna szabadulni az üzenettől, szinte odalökte a finom ujjak közé.
A lány lepillantott. A kusza, ijesztő vonalak retinájába égtek, kétségbeesetten küldték agyába az ingerületet valami lehetetlen, de megnyugtató magyarázat után sikítva, ám cerebelluma ezúttal sem hagyta cserben, kíméletlenül fejtette meg a látottakat....
Mindig mosolygó arca hirtelen megfagyott, sápadtan nézett szét, tudta, a követelődző tekintetek elől nem iszkolhat sehova, igen, meg kell, hogy mutassa a többieknek is.
Kifordította, feléjük a papírt....
Kaddisah (márc.10.)
A kisasszony zavara nyilvánvaló volt.
Ed mindössze abban volt biztos, hogy nem az ő rajza van a lapon.
Mutatott macsósága, ítélőképességét, intelligenciáját, értelmét rejtette el az arra érdemtelenek elől. Tudatosan felvett álarcban élte meg mindennapjait. Szerepet játszott, és a jelenlévők közül valaki pontosan tudta ezt.
A papíron, leginkább egy absztrakt festmény elő-vázlata volt látható elnagyolt szögletes formákkal. A cselekmény egyértelműen, kínosan kivehető mégsem a megszokott stílusban ábrázoltatott. Egy szeretkező pár elnagyolt vonalakkal. Két részlet volt szinte készre kidolgozva. Az alaktalan, arc és személyiség nélküli testeken két tetoválás volt látható, a maga teljes részletességével. Éppen azokon a helyeken ahol Ed és a kisasszony testét ékítették....
Mindketten saját magukra ismertek a rajz alapján. Egymástól függetlenül voltak zavarban. De hetük közül csak egy valakinek a szája szegletében jelent meg, lélekben, a bennfentesek apró mosolya.
- Mi ez a marhaság? - szólalt meg a középső asztalnál ülő idősebb hölgy.
Ed a menekülést a támadásban látta, miközben tekintetével kutatta az asztalnál ülők vonásait. Most már szerette volna tudni, ki lát a gatyájának vonala alá. Ki ismeri a kisördögöt, amit régóta visel, a múlt emlékeként.
- Miért? - válaszolta, közben újra magára öltve a maszkot, amiben a világ számára megnyilvánult - végső soron az ötlet nem rossz!
Kielégítő elfoglaltság világvége idején! Önök mit gondolnak erről?
Hallgatta saját szavait, de elméjében tovább gördült a honnét tudja a nevem gondolat...
A közösség könnyed mosolygással nyugtázta a kielégítő jelzőt ki-ki saját pajzán gondolataira hagyatkozva. Ed bekerült a skatulyába, amire „rajza” kijelölte őt! A kisasszony pedig befelé pirulva, kifelé ő is nevetve, szintén a kukkolót kutatta.
Valaki tud a rózsáról. De honnan, kitől? És egyáltalán mi az, hogy ő a rajzon, közszemlén.
Nem, ez csak valami tévedés. Az utasításon is csak annyi volt, Ed az első, akinek ki kell nyitnia a borítékot...
Hölgyi (márc.21.)
Miközben gépiesen összehajtogatta Ed papírját, gondolatai a múltba révedtek, a rózsa tetoválásának idejére... Rég elment szerelmére, azokra a csodálatos hónapokra, melyet együtt tölthettek, s melyek mámorában egy nap döntött:
szeretné ha örökre testén érezhetné a fiút. Igen, majd akkor is, ha bőre és a rajzolat is fonnyadásnak indul, emlékeztethesse őt felszabadult, boldog együttesükre.
Bár Alexander semmiben nem hasonlított e szépséges, nemes virághoz, inkább valami vad, de romantikus hőshöz, az egész nevét - Rúzsa Sándor - azért mégis macerás lett volna a bikinivonal alá aprikálni...
Ahogy memória sétányán andalgott, már szinte orrában érezte a nyár illatát is - utóbb jött rá, az egész csupán a másodperc töredékéig tarthatott, egy váratlan zaj otrombán vágta ketté selymes emlékei fonalát. A 3-as asztalnál a nercstólás hölgy hirtelen elejtette poharát, ami apró kristálydarabkákra hullt szét a kőpadlón. Csillámlása a vörös pezsgő tócsájában, bizarr, de valahogy mégis imponáló látványt nyújtott.
- Óh, elné... bocsánat... - hebegte piruló arccal.
Érezhető volt, zavara nem iménti károkozásáról szól, inkább másról, e pillanatban van valami, ami sokkal mélyebben felzaklatja....
Kaddisah (márc.24.)
Pytanie asszony, egész egyszerűen és hozzá egyáltalán nem illő módon félrenyelt. Ostobán, kellemetlenül, de félrenyelt. Esze ágában sem volt a bárgyú irkafirkáról bármit is gondolni, amikor a légcsövében gyöngyöző pezsgő most az orrán át látott újra napvilágot.
- Hogy mit gondolunk az Úr elméletéről világvége idején? - kérdezte elfúló hangon Edet.
- Maga komolyan kamatyolni szeretne élete utolsó perceiben?!
Ed búcsút intve, a távozóban még visszaintegető szentimentalizmusának, s vigyorra görbül szájzuggal gondolkodás nélkül válaszolt:
-Ha van rá mód, igen!
Pytanie asszony felszegte a fejét. Dühítette Ed megnyilatkozása.
Ez a pökhendi hím semmi másra nem tud gondolni csak egy nyers aktusra, akár a majmok? Na, majd megmutatom én neked, fiacskám, jóval kezdtél, de majd én...! - gondolta magában
-Képzelje! Én is! - vágta az elképedt társaság képébe. A tágra nyílt tekintetek, álszent pillantásokkal cseréltek véleményt az asztalok felett.
-Hát maga kedvesem? – fordult a felszolgáló felé? Mert akkor kész a gruppen, és már mehetünk is! Egyszer van világvége nem?
Ed a kávéval próbálta felolvasztani a mosolyt, amit Pytanie asszony kijelentése fagyasztott az arcára.
-Kérem, asszonyom, inkább olvassa fel az ön jóslatát, ha kérhetem, még a gruppen előtt, ha lehet - nevetett a felszolgáló, s vele együtt a kávézó társadalma is.
-Legyen! Bár nem lesz itt semmilyen világvége, de íme, a jóslatom. A világvége után a világ proletárjainak atomjai egyesülnek, a világ urainak az atomjaival. Új világ veszi kezdetét s csak Gyurcsány atomjai keringenek a semmiben magányosan, egyedül mert vele senki sem akar majd egyesülni.
A félszeg, jólfésült osztályelső típusú fiatalember ekkor szólalt meg először. Levette a szemüvegét megtörölte majd lehajtott fejjel rémisztő szavakat morzsolt el:
–Én szeretnék büntetlenül megölni valakit! Nézni, ahogy a szemeiben kihuny az élet szikrája...
Hölgyi (márc.25.)
- Ezt maga most komolyan mondja, vagy csak hülyéskedik?! - szakította meg a döbbent csendet az Ed-del átellenben ülő friss hús. Meglepetésében még szájának egyenletes mozgását, a rágózást is abbahagyta, bár feszültsége láthatólag csak a pillanat tört részéig tartott, s mintha nála ez valami vegetatív funkció lenne, újra beindultak állkapcsának musculusai. Visszadőlt támlájára, hanyagul keresztbe vetette hosszú, formás lábait, amolyan szexin, sheronstonosan. Egyébként is hasonlított rá. Szőke volt, zöld szemű, csinos. Egyszóval végzetesen vonzó. És rajta sem volt bugyi.
- Rágyújthatok? - kérdezte.
- Miért is ne?! Parancsoljon! - nyújtotta felé arany öngyújtóját Ed.
Érzékien szippantott egyet, a kieregetett karikákat Ed felé küldte, és mosolygott.
- Egyáltalán ki az a Gjurcsáni, vagy hogy is mondta? - fordult Pytanie asszony felé.
- Édesem, ha maga nem ismeri, akkor örvendezzen. Én mindennél többre értékelem a felebaráti szeretetet - különös tekintettel a sokak szerint közelgő világvégére - óvom magát, úgyhogy inkább nem világosítom fel.
- Akkor hagyjuk - legyintett Sue - hirtelen azt hittem, valami szexisten. Már csak hogy itt az előbb felvetődött a gruppenezés...
Tényleg! Mi van ezzel az utolsó, nagy dobással? Mindenki, mindenkivel? Na de uraim, hölgyeim, csak nem képzelik?!
A nők lusta pillantása mindent elárult, de a férfiakat megérintette a kérdés, ismét fészkelődni kezdtek. Erre a vízióra még az iménti félszeg, osztályelsőnek is felcsillant a szeme, ezzel a bigével elhetyegni...hm...! A vele való pásztoróráért, akár a büntetlenül ölés lehetőségéről is lemondana!
De hát ugye ott van a már korántsem csitri Mrs. Pytaine is...
Aki valahogy, valamikor visszavetődhetett ide, talán egy 56-os menekült család sarja, kit hazahúzott belé plántált magyarsága...? - elemezte magában a részleteket.
És ez az Ed. Neki is van akcentusa. Honnan keveredtek ezek ide?
- Talán illő lenne bemutatkozni! - szólalt meg, mintegy letisztázandó előbbi gondolatait. - Aztán felőlem jöhetnek a rajzok, jóslatok, világvége, szex, vagy ki mit akar.
- Szépségem, ön például hova valósi? És mit csinál a hétköznapokban? Ja, és még csak annyit: Hajadon? - nézett Sue-ra, miközben elővette legsármosabb mosolyát, ami csak kitelt tőle.
Sosem hitte el magáról, valójában milyen jó pasi...
Hölgyi (márc.26.)
Sue egy pillanatra rajtafelejtette a szemét...
- Hogy honnan jöttem, és mivel foglalkozom?
Megmondhatom éppen, bár nem hiszem, hogy különösebb jelentőséggel bírna bárki számára is. Családi állapotom még csak-csak... Ahogy látom, Magát mindenképp izgatja – mosolygott vissza a kishitűre. - Akarja, hogy pontokba szedjem?
-1. Hajadon, igen. Egyelőre... Hívjanak egyébként csak Sue - nak.
-2. Jelenleg itt élek, bár hosszú éveket töltöttem külföldön.
-3. Filozófus vagyok. Most írom a Ph.D - met a fenntartható fejlődés anomáliáiról. Gyanítom, ez már aztán igazán nem érdekel senkit! Bár rémlik, volt itt valami botrány a hazai filozófusok körül, magam nem követtem, tudnak ennek kimeneteléről valamit?
E ponton, a hajdani NDK-s úszónőkre emlékeztető félszekrény, egy tüsihajú nő pattant fel, s miközben összeszűkült szemmel, irigyen méregette Suet, kérdésével is döfött egyet:
- Kisanyám, nem most másztam le a falvédőről! Még hogy maga és a filozófia! Ezzel az alkattal? Legalább lenne magában valami hellerágneses! Ismeri, nem?
Még hogy fenntartható fejlődés, vagy hogy is mondta...?!
- Úgy véli, a szépség törvényszerű analógja a szellemi tunyaság? Nos, mit akar tudni a témáról? – vetette oda nyugodtan Sue. – Beavassam?
- Abból a disszertációból, ha kérhetnénk 1-2 gondolatot... Manapság úgyis trendi téma - szólalt meg udvariasan Ed. Láthatóan őt is meglepte a nő végzettsége, inkább rúdtáncosnak tudta volna elképzelni, semmint egy elvont tudomány művelőjének.
Sue egyáltalán nem jött zavarba, megszokta, többnyire külleméről ítélik meg, s neki mindig bizonyítania kell. Rágóját markába csúsztatta, és felállt.
- A kedvemért, belegondolnának egy percre az alábbiakba? :
- Amennyiben a legfeltörekvőbb Kína is ragaszkodna méltánylandó céljához, a jólét megteremtéséhez, nagyjából ahhoz a gazdasági színvonalhoz, melyet például Amerika nyújt polgárainak, elképzelik, mi lenne itt?
Ne ássunk mélyebbre, vegyünk csak egy triviális példát.
Önök szerint hány autóra lenne szüksége Kínának ahhoz, hogy az 1 lakosra jutó gépkocsik száma elérje a fejlett országokét?
Ha sikerült e fikcióba belehelyezkedniük, innentől már nem lesz nehéz továbbgondolni azt sem, hogy ennek a hatalmas autóparknak mennyi benzinre lenne szüksége, és üzemelésük esetén, kipufogógázaik, miféle katasztrofális következményekkel járnának!?
Ergo, az úgynevezett fenntartható fejlődés sem a csórók filozófiája és igénye, azt leginkább az amúgy is jó sorban sütkérező gazdagék sürgetik, csak hogy több, még és még több haszonra, vagyonra tehessenek szert!
Tekinthetnénk erre akár valami megfontolt elméletként is, de adott törekvés valójában nem szól másról, mint az emberiség kiválasztottjainak globális kapzsiságáról, ami nem átall elmenni a Föld totális kiszipolyozásáig, s ami felelőtlen folyamatnak, talán épp 2012. decembere hivatott véget vetni...
Egyik lehetséges opció, amiért itt vagyunk, nem gondolják?
A kezdeti gyanakvás szertefoszlott az arcokon, valamiféle elismerés vette át helyét.
Ez a nő valóban nem ostoba, és tényleg mond valamit....!
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Kedveseim az Úrban!
Kaddisah barátunk érdekes ötlettel állt elő, amit ezúton szeretnék megosztani Veletek.
Az tudnivaló, hogy rajta kívül vannak még olvasóim, akik szeretnek és kitűnően is írnak, de önálló blogra sosem adnák fejüket, mert ezt mondjuk egy nehézkes, időpocsékilós macerának vélik, ellenben ha kapnának valahol lehetőséget, bátran, no és persze kényelmesen terítenék elénk gondolataikat.
Kaddi javaslata a következő volt: írjunk közös cuccot. Valaki, valamilyen sztorival elkezdi, és bárki vállalkozó szellemű, továbbírja. (Alább az instrukciók.)
A technikai lebonyolítást következőképp gondolom:
Az egyes részeket gmailes címemre kéne elküldeni, ahonnan én átemelem a freeblogba, és kénytelen, de megszerkesztem,(esetleg keresek képet is mellé) mert enélkül egy nehezen olvasható betűmassza lenne az egész, még ha az gazdája tollából, tagolva lett is megírva.
FONTOS!
Nincsenek műfaji kötöttségek, ahogy a történet kívánja, a cselekményt bárki, bármilyen ívben és stílusban kanyaríthatja, elmehetünk a legkönnyedebbtől, (szerelem, erotika) a legbrutálabbig ( horror:), szóval mindegy, csak annak eleje tudjon kapcsolódni az előző rész végéhez. A mennyiséget illetően sincsenek kikötések, lehet akár 2 mondat is, ha az ütős, de azért amennyiben mód van rá, tartózkodjunk a háborúésbéke féléktől!:)
A fejezetek elé természetesen odakerülne mindenki neve, aki beküldte a maga folytatását, úgy tervezem, hogy adott névhez adott szín párosulna, a könnyebb azonosíthatóság okán. Így, ha az illető újra hozzábök, azonnal lehessen tudni, ki ő.
Remélem, nem csak ettől lesz színes a majdani "regény"!:)
Ezt a hirdetményt most 1-2 napig fent hagyom, hogy mindenki tisztába jöhessen az "önként vállalt feladattal" és kellőképp átszellemülhessen( hihi:), azaz felkészülhessen írói vénájának majdani megcsapolására!
Természetesen - már ha valaki egyáltalán igényli - a saját posztírással sem hagyok fel végleg, de amilyen lusta dög voltam az utóbbi időkben, vélhetően érdekesebb lesz másokat olvasni, mint engömet.
Leendő közös munkánk címét nyilván nem tudom, egyelőre képtelenség megadni, de ez utóbb - ha valakiből szikra pattanna, vagy ha mondjuk a cselekménysor maga is lehetővé teszi a konkretizálást - bármikor javítható.
"Folytatásos ez+az)" - egyelőre.
Bárkinek, bármi ötlet?
[Már csak 2 nap, és prömijer!:))))Kedden gyön a Kaddi féle bevezető, folytatásért kiáltó szösszenet! Oszt majd kiderül, hamvába hólunk-e mi itten, egykupacra:)]
|
Nyomulni aztán tudni kell! - villant belém, mikor kinyitottam freemailemet.
A bontatlan levelek sorában mindig akad egy-egy kéretlen reklám, ami csak addig éli túl létezését, míg szememtől agyamig el nem jut az ingerület, s ujjaim nem lódulnak ama vegetatív mozdulatsorra, melynek folyamodványaként, adott üzenet, a kukában landol.
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Ki ne ismerné Karinthy örökbecsűjét, a szülői elfogultság himnuszát, az Olyan gyerek, mint más humoreszkjét?
Egyik kedvencem, életem folyamán sokszor úsztak be találóan szellemes sorai, amikor egy-egy újdonsült anyuka, apuka dicsekedett cseperedő gyermekének ilyen-olyan - szerintük bámulatos - adottságával.
Így vagyok ezzel manapság is, amikor a D.Travel & Living Apró szépségek c. sorozatának 1-1 részébe akadok.
Ez a műsor elvileg a kicsik szépségversenyeiről szól, de akinek van szeme a látásra, s füle a hallásra, (s azzal is néz, hall, amivel kell) ettől sokkal többről.
Eltévesztett arányokról, tótágast álló értékekről, úgy ahogy van, az emberi hülyeségről, de be nem teljesült szülői álmokról is, ja és hát nem meglepően, magáról a pénzről.
Ahogy emitt ez a baba, akit inkább imádhatnánk füléért, amivel néz, mint elragadó szépségéért, lám, a 12 hónapos kategória koronáját - valami rejtélyes oknál fogva - csak elnyerte.
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Hétfő délután a Főnök ismét országértékel.
Érdeklődéssel várom, én speciel szeretem hallgatni.
Ereje, optimizmusa, ilyenkor önnön erőmnek, optimizmusomnak illúziójaként csepeg belém, hatékony infúzió.
Sokan persze placebóra gyanakszanak, legyen ez az ő bajuk.
("It is hard to believe that a man is telling the truth when you know that you would lie you were in his place." /H.L.Mencken/ - Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, mi az ő helyében hazudnánk.)
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Rég rájöttem, - de leginkább, mióta államadósságunk milliárdjait hallom felemlegetni - hogy képtelen vagyok értelmezni horribilis összegeket, (számokat) sokkal jobb nekem s az emberek többségének, ha valamilyen szempont szerint leszűkítik a nagyságrendeket, mert ezáltal megfoghatóbbá válnak az arányok.
Ahogy fenti példámban, a ~20.396 milliárdot is riasztóan egyszerű elképzelnem, ha annyit mondanak: csecsemőtől az aggastyánig, fejenként kb. ez 2 millióra rúg, úgy alábbi soraim is eme zanzásítás feltétlen jogosságát és praktikumát igazolják majd.
Ugyan e-mailben kaptam a meghökkentő PPS-t, de szeretném megosztani, hátha valakit elkerült.
A kísérőzenét, a festői képeket - mely szépen ölelte körbe a nyomtatott sorokat - sajnos nincs módom prezentálni, de talán így "szárazon" is eljut a célállomáshoz: szívhez, cerebrumhoz.
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Még mielőtt valami zaftos bulvártémára, hegyes cickók csábos hullámzására asszociálna bárki, gyorsan jelzem, nem tinilányok guszta domborulatairól lesz szó, akiben tehát a bizonytalan kimenetel kétségeket okoz, már most meneküljön.
Duzzadó keblekkel ugyanis idősebb nők és férfiak is bírhatnak, kiknek kötőszövetei ugyan már kiállták az idő fonnyasztásra specifikus támadásait, de akiknek, ha csak tudatvezérelt módon is, megpezsdül vérük, pont ott, a mellkas tájékán....
Mitől duzzadhat hát kebelünk? Vagy népiesebben, mitől dagadhat?
Ha eltekintünk lipid-anyagcserénk gondjaitól, vagy előnyeinket karakteresebbé tévő implantátumoktól, s aki ezt számunkra felkínálja, a plasztikai sebésztől, netán bizonyos kóros folyamatoktól, akkor nem marad más, mint hogy ráfogjuk valami egészen másra.
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Dacára, hogy lettek volna sikereim a fiúknál, (később férfiaknál) - állítólag mindig a "jó nő" avagy "szép nő" kategóriájába tartoztam - ezt én soha nem vettem komolyan, vagyis inkább nem éltem az e véleményt kimerítő adottságaimmal, s most iszom levét monogám létem, hűséges természetem eredményezte alulképzettségemnek, mert alábbi témához még csak szagolni sem tudok, maximum rája csodálkozni:
- Jééé, hát ennyiféle forma, fajta, pláne, ilyen színes üzeneteket hordozó luka van a férfiaknak?
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Ha fakulni is látszanak szép reményünk fényei, ha nyalábjának melege már alig fűti jövőbe vetett hitünket, javaslom, eresszük el nyűgjeinket, hagyjuk hátra gondjainkat, éljük meg az Ünnepet, békével, szeretettel szívünkben!
SZÉP PILLANATOKAT, BOLDOG PERCEKET,
ÁLDOTT KARÁCSONYT MINDANNYIÓTOKNAK!
|
A Híradó rövid összefoglalójának képein egy fiatal bíró...
Hanyagul ül a székén, zavaróan rendetlen tartásban, (úgy látszik, a Hír-tv kamerája a legárulkodóbb szögben veszi) furcsa artikulációval sorolja a bűnper részleteit.
Mellette egy bamba töltöttgalamb, talár - ami igazán sokat lendíthetne kinézetén - nincs rajta, olyan, mint egy civil, ki tudja, mit keres ott, de jól hozza a "csak úgy néz ki a fejéből" fílinget.
A súlyos helyzethez méltatlanul muris pillanatok után, a következő snittben már mindketten állnak, úgy tűnik, az ítélethirdetéshez végre összekapták magukat.
A bíró ismét érdekesen tagol, egy-egy szót elharap, de a paragrafusok citálása közben, a lényeget csak kiérteni:
"Erőszakos nemi közösülésért, emberölésért és kifosztásért, a Bíróság P. Józsefet, 19 évi fegyházra ítéli."
Közben, az utolsó szó jogán, megszólal a tettes is.
Idézni sem lehet primitív mondatait, valami olyasmit makog szenvtelenül, hogy neki meg is mondták, hogy ő ilyen érzelemhiányos, meg minden... Hát meg még meg is bánta, de amúgy ő aztán soha! Szándékosan soha nem tett volna ilyet! No, valahogy ilyen szinten...
Ha el is hinném együgyű védekezését, a másik lehetséges opció, az állati ösztönből való cselekvés sem csábítóbb érv. Semmivel sem előnyösebb a gyanútlan lakosság, a társadalom számára.
A híradás végén kommentár: Az ügyészség súlyosbításért, a védelem könnyítésért fellebbez.
Majd egy utolsó képsor még az ördög ifjú ügyvédnőjével, aki elkezd hablatyolni valami nem szabályszerű tettlegességről, meg felszíni hámsérülésekről, amire alapozza majd a könnyítésért való folyamodványát, rezzenéstelen arccal nyomja, mintha csak nem is egy bestiálisan legyilkolt kislányról beszélne, mintha nem lenne totálisan mindegy, hogy vadállat védence milyen struktúrájú hámhiányt okozott a szerencsétlen nyakán, miközben megerőszakolta és megfojtotta!
(Miből van ez a nő? Berkeken belül, biztos profinak/profizmusnak hívják az ilyet. Naja...)
Minimum kijárt volna az életfogytiglan!
De lám, van, lesz pofájuk könnyítésért fellebbezni!
Lesz vastag bőrük a bíróság erőit újra hónapokra (évekre?) elvonni!
Lesz merszük elvárni, hogy a háborgó közösség P.Józsefet - akinek még ahhoz is joga van, hogy mocskos személyét ne nevesítsék! - viselje el maga közt 19 év múlva, de ha az ügyvédnő, élete nagy perében jól homorít, akár hamarabb is!
Úgy látszik, ebben a perben szegény Horák Nórának, gyászoló szüleinek, rokonainak nincsenek, csak a tettesnek vannak jogai!
Egy szégyen!
Az ilyenek miatt érzem, ideje volna 4. csapásként, a halálbüntetés visszaállítása felett is elgondolkozni!
|
LOL. Hatalmas LOL!
 (R. Demszky Hood)
Mint hallom, Budapest dísz hímtagja nem akar végleg búcsút venni a fővárosi hajléktalanokat és időseket gondozó intézmények vezetőitől.
Szeretetteljes víziójában aztán jól megkecsegtette őket, hurrá!
Nincs öri-hari, az általa kiegyensúlyozottnak ítélt kapcsolatukat nem kívánja megszakítani, csupán "más minőségre" váltani.
Elméletem szerint, a "más minőség" feltételez valami eredeti, régebben létezőt, amit felvált egy új.
Szóval, bárhonnan is nézzük, elég érdekesen cseng felemlegetni e szót Demszkyvel egy szövegkörnyezetben.
De hát ha egyszer kutatni akarja szegény, a szegényeket...?!
Szívügye, ugye.
Csak aztán ebben a mély(szegény)- merülésben, nehogy meglepetés érje, s oxigén után kelljen kapkodnia!
Szociológiai turkászása közepette, ahogyan az összefüggések fonalait fésűk közé rendezi, eccercsak hoppsza, nehogy ott találja magát s mankóhordozóit, a szoc-lib kormányokat, mint kifejlett, jókora OK - ot, az okozat sűrűjében!
Bár a tetűkről tudnivaló, nincsenek különösebb skrupulusaik....
|
Jééé, valami fény az alagút végén...!
Lelki szemeimmel mindannyiszor csak rozoga vínasszonyt láttam, mikor képzeletben oda-odamerészkedtem nyugdíjba vonulásom áhított napjához.
Folytonos gályával terhelt, távoli, elérhetetlen célnak tűnt kibekkelni az Életet előbb 62, aztán persze majd 65 éves korig, s ahogy akkortájt elnéztem, ki tudja még, meddig. Ebbéli bizonytalanságomat generálni, igazán nem volt nagy kunszt. Az elmúlt évek hatalmaskodóinak csuklóból ment az ilyesmi.
 Elmélkedtem már a témáról a Nyugdíjazás vs. agárverseny című posztomban, mikor kesergőre fogni csak 1 ok volt a többi közt, hisz akkor 2009 elején jártunk. Egy agárról vizionáltam, aki előtt a gép csak húzza és húzza a csalit, s hiába ebem szélsebes rohanása, azt a mocskosul incselkedő műnyuszit, be nem érheti.
Na, valahogy így én is.
A párhuzam csak pillanatokig tűnt erőltetettnek, biza minden esély meg volt rá, hogy mire egyszer majd helyzetbe kerülök, a sóvárgott lehetőség már tova is illan.
Nem rajtuk múlott, hogy megtudtam, mégsem!
40 éves munkaviszony után - függetlenül koruktól - bármely nő nyugdíjba vonulhat! Elhúzhat! Megpattanhat! Dobbanthat!
Égi áldás, de mennyire, hogy mennyei!
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
Még hogy a nőket nem érdekli a foci!?
Persze, azon elvetemült hívek, hímek, akik még egy itthoni Boda - Bugyi mérkőzést sem hagynának ki, tapasztalati úton becserkészett véleményüket hangoztatják ilyenkor.
A vasárnaponként hátrahagyott asszonynak ugyanis bőven akad egyéb földhözragadt dolga is, minthogy e magasröptű szenvedély luxusának áldozhatna.
Ura mellett - legalábbis a magyar futballt alapul véve - a koca szurkoló szerepkör is igazán szép teljesítmény.
Én szelektíve szeretem a focit.
Nem érdekelnek sem a honi, sem az európai kupák, soha nem is néztem (kivéve persze, amikor a Loki bejutott).
Ellenben az EB-ben, pláne a VB-ben, mindig éreztem a varázslatot. Na nem feltétlen a jóképű szuperpasik látványa kápráztat el, ahogyan kockahasuk sem, ami különben is csak akkor villan ki lötyögős, csuromvíz pólójukból, ha az arcukról törlik az izzadtságot, küzdőszenvedélyük, ami megigéz.
Amikor csak lehetett, ott csüngtem a szeren, s lógok majd most is a képernyő előtt, próbálom megint kilesni, megtalálni kedvenc csapatomat - milyen fontos érzés szorítani valakiért! -, akiknek majd szurkolhatok.
Tudásom a foci témakörében eleve silány, ismereteim róluk négyévenként újra és újra fakóra kopnak, így nem sok mindenre, legfeljebb intuícióimra hagyatkozhatom, és persze ismerőseimre, no meg a szakértő szpíkerre.
Most sincs előre tippem, se szívemcsücske együttes, de mint tudjuk, vitéz Viktorunk az Argentinoknak drukkol, hehe, ez nekem egyelőre legalábbis egy lökés, hogy számukra már most megajánljam a szurkolás színes műfajának egy-egy disztingvált megnyilvánulását.
(Egyébként, ha jól rémlik, annyira nem gáz a csoportjuk, előremenetelésük borítékolható.)
Vajon mikor lepnek meg magyar focisták bennünket?!?
Milyen más örömmel, izgivel tudnánk megélni ezt a vébét is...!
Nah, talán majd a felcsúti fociakadémiáról kineveltek eljutnak egyszer a világ pázsitjára, tán még mi is megérjük, bizakodván, értük remegő gyenge szívünk, tán csak nem áll meg....!
Szerintetek - az argentinokon kívül ugye :-) - kire érdemes még odafigyelnem, kik a legesélyesebbek? Mi a véleményetek, ki a lehetséges 4 befutó, akik megvívnak majd a döntőbe jutásért?
Klassz, izgalmas heteink jönnek, s gondolom, a sörök már hűlnek.
Jó meccseket, jó szurkolást kívánok Mindenkinek!
|
Hetek óta nettelenül, így léptem le nesztelenül....
Állítólag a napokban, végre visszaadják nekem a netem.
Ahogy az már csak lenni szokott, a nagyhal bekapta a kishalat, (e konstellációban már én is felemlegettem, hogy ki, mit, miért és meddig kaphatna be) szóval szolgáltató csere esete forog fenn, nekem meg a gyomrom lent, az a' fajta ügyfélbarát mentalitástól, ahogyan a Digi dug.
Mármint kábelt a kábelbe, mert furcsa mód, a tévém hibátlanul szuperál a régi csatornák szerint, a net hozzáférést meg valahogy se bakk, se bakkfitty, eccercsak kikapcs.
2 hétbe telt, míg egyáltalán kinyomoztam, hogy nem kábelbeázás, vagy egyéb műszaki hiba, egyszerűen csak eljött az alkalmas pillanat. Számukra. Anélkül, hogy ezt a kivételes gyönyört megosztották volna velem.
Egyébként fel nem fogom, miért kényszerítenek egy jóval szarabb csomagra, csak mert internetet is óhajtok. (Mert mi van például, ha inter nyet? Tán idők végezetéig ellébecolhatnék így azon az áron, hogy szobámra nem dobnak egy világhálót?)
Szóval Kedvesek, várom a szerelőt, az ügyfélszolgálatos, aki zaklatásért akár fel is jelenthetne, valami olyasmit mondott, hogy már kint a munkalap a Godot Józsinál....
Rajtam tehát nem múlik...
Jövök, amint tudok, addig is puszik a palackból!
(Most a mh-en pötyögök, de már rohannom is kell, bocsi Kedvesek! )
|
Addig-addig hizlalták, míg mára elérte vágósúlyát!
Az M1 reggeli műsora kiemelten foglalkozott "Vona és annak mellénye" tárgykörrel, tekintve, hogy ma délben jön el a pillanat, amikor a király meztelen, vagy inkább mellényes.
A 'Szemközt' böllérei, bár rajta voltak, nem tudták orjára bontani Vonát, ahogyan a lecsúszott hentesnek, Lendvainak sem sikerült később, aki újra rettegett és rettegtetett egy jót, ama rutinnal, ahogy a boltos kisasszony is nyújtózkodik 20 deka parizerért a hűtőpult felvágottjai közé.
Az alkotmányjogász árnyaltabban közelítette meg a kérdést, mindazonáltal ő is kimondta, igen, törvénysértést követ el Vona Gábor, ha gárdamellényben jelenik meg az első parlamenti napon.
Hisz eszerint - ezt most én teszem hozzá - nem egy elegáns viselet, az öltöny egyik természetes kiegészítőjéről van szó, amit, ha a kényelmi szempontok úgy kívánják, zakóledobással láttatni enged bármely férfi, légyen az akár fekete is, hanem esetében - ezt már ő mondja - egy szimbolikus üzenetről.
Érintőlegesen hozzátette még, történelmi tapasztalat alapján tudhatjuk, milyen vészes tartalommal bírtak bizonyos szimbólumok, s bírhatnak ma is.....
Vona következetes maradt, mint már többször, most is kijelentette:
Vállalja esetleges törvénysértésének összes ódiumát! (kvázi, nem bújik mentelmi mentőmellénybe)
A szocik, mint mindent, ha a Jobbikról volt szó, ezt is túllihegték, elvárva a Köztársasági Elnök és a Fidesz ebben való nyílt állásfoglalását.
Fenébe is, mintha Vona úr öltözködési ötletelése lenne a nap fő attrakciója!
Fakírokat megszégyenítő hidegvérrel ültünk át 8 évet tűkön ezért a választást követő, szintén felemelő pillanatért, és én nem Vona Gáborra vagyok dühös, hogy saját szabásújában jelenik meg, hanem a nagymellényűekre, akik utolsó agóniájukban még most is azt képzelik, ők diktálják a divatot!
Néhány óra és eldől, helyén kezelik-e a mondvacsinált problémát, s végre lecsendesedik-e ez a vihar, a mi amúgy is csurig teli bilinkben...
|
Van aki felkeni, én éppen most készülök leradírozni arcomról az ürüléket, amit képemre kentek a századok, vagy legalábbis az érzetben ezzel felérő, elmúlt évek.
Kezdeti, lágyabb konzisztenciáját sem véltem vitális pakolásnak, egyre mélyülő homlokbarázdáim jelezték, ez a rámülepített guano nem lesz nyerő...
Jajj, de izgi!:) Mi van még? »
|
|
